| Blue on blue heartache on heartache Blue on blue now that we are truth |
|
Valahányszor gyalogolni ment, mintha hátrahagyta volna a személyiségét; azzal, hogy az utcák forgatagába vetette magát,
hogy lényegét egyetlen nyitott szemre redukálta, végre sikerült kibújnia a gondolkodás kényszere alól, elmerült egyfajta lelki békében,
boldog belső ürességben, ami semmi máshoz nem volt fogható. A világ kívüle volt, körülötte, előtte, és olyan sebesen változott, hogy lehetetlen volt sokáig elidőznie egyetlen dolog felett. A lényeg a mozgásban rejlett, az aktusban, ahogy egyik lábát
a másik elé helyezi, átengedi magát teste ritmusának. A céltalan bolyongásban minden hely egyenértékűvé vált a számára, teljesen mindegy volt, merre jár. Legjobban azok a gyaloglásai
sikerültek, amikor úgy érezte, nincs is sehol. És végső soron egész életében erre vágyott: hogy ne legyen sehol. Paul Auster |
|
2007. március 26., hétfő
Másik nagy eredmény négy hónap után kiolvastam egy könyvet huhh
Battle Royale.... súlyos darab 750 oldal, nyilván nem nagyon olvasok,
csak ülök a számítógép előtt és élek és kapcsolatokat teremtek és
keresek és nyújtok és elviselek és figyelem a rezdüléseket, bár néha
elárulom és feladom magam.
Battle Royale
tegnapi élmény, tulajdonképpen az utóbbi néhány napban cuppantam rá
végleg és könyv második felét 300 oldalt 2 nap alatt olvastam ki.
Megrendítő, elgondolkodtató és persze ez megint nem az, ami.
összehozhatnám akár az American Psychoval is, amit rengetegen
félreértelmeztek és sokak számára csak a puszta brutalitásról szól. Pedig nem, összetett személyiség képek és különleges emberi kapcsolatok tömény bemutatása szélsőséges körülmények közé helyezve. Megnéztem a filmet is, sajnos még azelőtt, hogy kiolvastam volna a könyvet, mert nem bírtam ki, de nem rontotta el a hatást, hiszen soha nem csak a "cselekmény" miatt olvasok egy könyvet. Japán: pörgős, véres, tömény, elég jó egyébként ebben a műfajban.
Több, mint három hónap után visszatérek ide, mert másról szól a spanyol blogom, inkább spanyol jellegzetes élményekről, de belső hangulatokról, saját magamról kevésbé.
Tehát lassan 5. hónapja kint vagyok Barcelonában küzdök önmagamért, és az érvényesülésért. Hihetetlen, embert próbáló és én valahonnan mindig erőt merítek. Eddig még sikerült. Most már elmondhatom, hogy több hónapja vagyok benne abban, amire vártam ilyen sokat, arra, hogy azzal legyek, akit szeretek és akivel különleges módon ismertetett meg és hozott össze az élet. Sok önmegismerés, sok lemondás és türelem, kitartás kellett. Abban vagyok, amit el akartam érni, amit akartam azt csinálom. Fel kellett adnom sokmindent, az egész életemet, és új életet kezdeni. De sikerült azt hiszem, és lépkedek fölfelé a létrán, még ha nagyon lassan is.
Első para: szánalmas, de a spanyol nyelv. Amikor kijöttem még nem tudtam, előtte legalább jártam rendszeresen nyelvórára, de nem volt elég az idő. Kint pedig nem tudtam nekiállni azonnal nyelvtanfolyamot keresni (nem olyan egyszerű azért, bár nevetségesen hangzik..) úgyhogy csak a munkára koncentráltam, és a megélhetésre, egzisztenciális piramis első szint. Utána pedig a közérzetemre, tehát, hogy ne frusztrálódjak már társaságban többet a kelleténél, amikor nem értek valamit. Néhány hét múlva jelentkezett a frusztráció, mi nagyon jóban vagyunk úgyhogy nem hagy el engem néhány napnál több időre. Nem jött össze hónapokig, hogy itt kint előre lépjek ilyen téren, januárban pedig jöttek a megélhetési gondok, ezek még most is részben tartanak, úgyhogy egy ingyenes nyelvtanfolyamra járok, ami még októberben kezdődött, szóval nem teljesen kezdő, viszont komplett idióták járnak oda, legalábbis olyan emberek, akik között egyáltalán nem gáz, hogy 5 hónapot kihagytam, ugye el lehet képzelni, hogy ez milyen szintű fejlődési készséget takar. Azért kis gáz van, alapvető nyelvtani szerkezeteket nem ismerek, amiket viszont ők, még ha darabosan is, de elvileg már tudnak használni, és ne feledjük beléjük van már verve majomszinten 5 hónapnyi alapszókincs, na ez a legnagyobb gáz, mert én 5 hónapja, amennyi rámragadt annyit elsajátítottam, de ez rendszeres tanulásnak nem nevezhető.
Tulajdonképpen ez a fő nyomasztás, mert ez a kövekező lépcső számomra, hogy megértsek mindent, kifejezzek mindent, utána persze majd jön az, hogy hibátlanul beszéljek és ki tudjam magam ugyanúgy fejezni, mint magyarul, de az még messzebb van és azt nem is sürgetem.
Tehát ez érdekel csak és én kapaszkodom kínosan és erőlködve, és vissza-visszacsúszok.
|
|
2006. december 13., szerda
macsak30 másodperc volt
jahhaj ma extra látogatottságot ér el Mr Sikoly.
|
|
2006. december 12., kedd
úton az elfelejtődés felé
kedves rendszeres olvasóim, most már aztán térjetek át a másik sokkal jobb blogra, mielőtt rátok úszítom Gerlóczy Mártont.
|
|
2006. december 7., csütörtök
amíg el nem jön a kék halál...
mai fő kérdés hátam mögött lassan háromévnyi blogírással, hogy aki blogot vagy bármit ír az vállalja -e azokat a következményeket, amelyek olvasói reakciói által zúdulnak a nyakába. nem is a kritikára gondolok, vagy a megmondásra, vagy az érdektelenségre vagy a másokhoz való hasonlítgatásra, hanem arra, amikor bevonnak aktívan a hülyeségeikbe.
|
|
2006. december 3., vasárnap
jáháhájj nem is foglalkozom a magyar hírekkel, a magyar eseményekkel elfelejtettem magyarul jáhháháj..
nem is. magyarokkal foglalkozom, csak magyarul tudok, de jól fejlődöm már sokmindent ki tudok fejezni és azt már megértem, hogy "lakást akarsz venni?"
meg azt, hogy "itt lehet dohányozni" spanyoluuul, hogyan máshogy.
vannak új bejegyzések tessék csekkolni.
|
|
2006. november 13., hétfő
ÜDVZÖLET NYUGATRÓL
Minden nagyon csodálatos itt a szélső nyugaton spanyolban, messze az országtól, világvárosban élek, elkapják a csávóm tökét az utcán, mostantól nehéz tárgyakat kell cipelnem, mert itt ebben az országban a nők a férfiak. bajszosok és kalaposok mély hangúak és barna bőrüek, és jobb nem vitázni velük. a férfiak viszont hanyagok és jól öltözöttek, lenövesztett, zseléshajúak és tarkaingűek nem mondom, hogy minden passzol nekem rájuk nézni sincs kedvem. semmi bajom nincs az önnön neműeket kedvelő emberekkel, de és itt most ordas közhely következik: engem hagyjanak békén, ezt ma éreztem először. ne másszon az aurába egyetlen nőnek öltözött nejlonharisnyás férfi sem, mert nehéz tárggyal fogom fejbevágni, miután még nem tudom spanyolul mi az, hogy kurvaanyád.
|
|
2006. november 12., vasárnap
tessék az új életem:
http://cierrenlapuerta.blogspot.com/
|
|
2006. november 11., szombat
|
|
2006. november 10., péntek
november 4-én megérkeztem Barcelonába, így alábbi hónapok eseményei a múlt részévé válnak, ahogy mindenkinek minden az életében.
adios
|
|
2006. november 1., szerda
Értelme már nincs sok ennek a blognak, érzelmeket nem írok pedig az utóbbi időkben csak arról írhatnék. Nem osztom meg ezeket felfordul a gyomrom az ilyesmitől.
Otthagytam az eddig legjobb munkahelyemet, hogy szerencsét próbáljak a magánéletben, a szabadságban egy másik világban egy másik országban.
Eltávozásom november 4-én esedékes, addig még 2 teljes napot kell végigcsinálni. kitartás, türelem, értékelés és önmagammal viaskodás intenzíven.
akkor folyt. köv.
|
|
2006. október 9., hétfő
azt el tudja nekem valaki mondani, mint egy háromévesnek, hogy miért jó az, hogy esténként több adón is ordítozik velem valami másik pornócsatornáról átszabadult nő vagy férfi azért, hogy azonnal hívjam fel és nyerjek 50 vagy 100 ezer forintot és akár fél órán át (mondjuk 1 percnél tovább nem jutottam abban, hogy ezt az önkínzást folytassam) mondja a magáét, hogy miért nem hívom már, miért nem akarok nyerni. A kérdés tehát: ez mire jó???
Múlt héten pedig ez a szerencsétlen önjelölt médiasztár lúzer balfasz akasztott ki, aki a cool tv-n ontja a jófejséget és ostoba nőkről rángatja le a melltartót előre leegyeztetett spontán hangulatban. Ja és most már bármeddig elmegy a nyálazd be az ujjadtól kezdve a mindent vegyél le és békaügetésben ugrálj 10 kört-ig. Megválaszolhatnánk a kérdést, hogy ez "miért jó" azzal, hogy az a jó ebben, hogy primitív embereket mutatunk meg, és milyen vicces, hogy mindenre rá tudjuk őket beszélni, ja és mellesleg ötvözzük a reality műfajt a sztárriporter valóságshow hős Majka szerepeltetésével, valamint az erotikus műsorok iránti nézői igényeknek is egyben eleget teszünk. Azért gáz ez, mert egyoldalú képet mutat, bármikor találok olyan férfit, aki vihorászva és a kamerába véletlenül bevágva a fejét simán megmutatja a seggét vagy bármilyét és felvesz egy vadpasi vagyok alsónadrágot ezután én pedig, mint nő és mint "műsorvezető" cikizem a kamera oldaláról. Igazából nem érdekelnek ezek a női-férfi parák mindkét oldalon vannak okosak, ostobák, sötétek, primitívek, az egyoldalúságot és a torzítást nagypofával viszont gáz. Ezért is írtam be annak idején a matulára... meg is kaptam a magamét.
|
|
2006. október 4., szerda
visszatérés a semmiből a valamibe hosszú út vége. átalakulás folyamata, türelem és sok erő.
|
|
2006. szeptember 23., szombat
ha kérdezik miért nem frisssítem ezt rendszeresebben, akkor mondjátok meg, hogy éppen elköltözőben vagyok.
|
|
2006. szeptember 12., kedd
visszatérve Bódy Gábor sztorijára
egy cikk, amely Bódy Gábor titkos történetével foglalkozik ez meg, amit a műsor taglalt. Nem is tudtam, hogy van ilyen filmtörténet pont hu.
|
|
2006. szeptember 6., szerda
kiveti magából a másként gondolkodókat. ez az ország jó ország, vagy rossz ország. ezen gondolkodom mostanában. elképesztő intenzítással véste a fejembe és a szívembe magát Barátom Bódy Gábor film 3 napja az egyik TV adón. A mindent elsöprő zsenialitás, ami teljesen nyilvánvaló 20 év távlatából is, egy életre beleivódik az emberbe, hogy NEM akar abban az országban élni, ahol öngyilkos lesz egy ilyen ember. Cserhalmi szavai: legjobban meghalni tudnak a magyarok.
nem akarok meghalni itt. mi a szülőhazám, ahol születnék, vagy ahol meghalnék?
|
|
2006. szeptember 1., péntek
We move like cagey tigers
We're so wonderfully wonderfully wonderfully
Hand in hand
I love you ... let's go
|
|
2006. augusztus 14., hétfő
na néhány fotó a szigetről, ha már úgyis olyan divatos ez a téma
meg egy két súlyosabb hangulat:
|
|
2006. augusztus 13., vasárnap
nem is volt 3 perc, amíg bejött a freeblog adminfelülete tényleg, 2 és fél percnél egy másodperccel sem volt több. egyáltalán nem lassú én tagadom ezeket a feltételezéseket. az, hogy egyáltalán miért volt szükség arra és vajon milyen igény keltette ezt a "fejlesztést", hogy újradesignolják az freeblogot és (gondolom) új rendszert rakjanak mögé azt sem lehet tudni, biztos volt valami pénz, amit muszáj volt elkölteni, mert mondjuk valós igény nem lehetett a blogozóknak nem hiszem, hogy ez lenne az elsődleges szempont, hogy máshogy animálódjon mondjuk tízszer hosszabban egy jó kis designos homokóra és közben nézhessem a csodálatos átmenetes kék hátteret és itt tekeregjen valami szép kis animáció úgy szintén a humoros összekötő szövegek maradtak jajdejó. háhá nem vagyok cikizős kedvemben, de az milyen, amikor valaki még a blogjának a címébe is szmájlit tesz?? na van sziget tegnap kint voltam, jaahhh tömény ám, valami van valamit lehet érezni, nodeee Berlin után??? kéremszépen. undorító vagyok tudom. ja vannak eredeti figurák, hihi miféle eredeti figura az, aki finn létére magyarországra jön fesztiválozni. ki kell tombolni magunkat. meg az antiszemita szlovákok nemmindenkiiii csak mondom. voltak a jól bevált nagypirossapkások meg a "punkok" meg a fapadokon sörözősök és MINDENKI zabál, hihetetlen fogyasztási láz, hotdog, maddog, hotdrog stb és valahogy ez jön be a legjobban mindenkinek: hotdog láz van esküszöm most tombol a retro, pont amikor lejárt már nem? ez olyan, mint a kínai kaja minden később lesz divatos itt nálunk. nem fanyalgok ám Para-Kovács is úúútálja a szigeten fanyalgókat, mert pl. ő is ott ül 41 évesen SZÍNJÓZANON délután a csónakház egyik fapadján és mégis jól érzi magát "persze... más", de akkoris. átlagban óránként jönnek oda, hogy kell-e extasy mindegy fő, hogy majdnem minden sátornál van biztonsági őr, aki kontrollálja a betolakodó tömeget, mert külöbnem mint a majmok betódulnánk biztos és egymásra borítanánk a hangfalakat meg bedöntenénk a sátor oldalát, majd pánik törne ki és megennénk egymást miután letaposták az erősebbek a gyengébbeket. ez így megy kellenek az őrök. meg kell a jegyek kategorizálása is az nagyon fontos, hogy ha nem alszol kint ne is aludj, ha meg igen, akkor aludj kint, kár, hogy nem bontották tovább zuhanyzósottalvós, nemzuhanyzósottalvósra stb. (nem az én ötletem csak leírom, de jó). na a formázás ikonok 35 perc alatt sem jöttek be, úgyhogy ezt most nem justify fogjátok látni, ha egyáltalán valaha kijut a freeblogra mert én habár ugyanazt eszem, amit TI, de még modemmel netezek itthon legalábbis.
|
| ARCHÍVUM |
